Talán a történetiség lehet magyarázat.
Az hogy egy ember több történeti szakaszt él meg, és mivel jelenlét különböző eszközökkel, kezdetben festményekkel, azután fényképekkel, ma pedig - okos telefonok jóvoltából,- mindenféle álló és mozgó digitális eljárással rögzíthető, ezeknek a történeti szakaszoknak már nem csak kontinuitását, hanem töréseit is megláthatjuk.
Így van ez kereskedelmi filmekkel kapcsolatban is.Ha megkérdeznéd, mik voltak ifjúságom nagy filmélményei, megemlíteném: Száguldás a semmibe, Szelíd motorosok, Nagyítás, Karambol című filmeket. Talán éppen Szelíd motorosok az eklatáns példa. Gyerekkoromban erre a filmre úgy lógtunk be, mivel mindig telt ház előtt játszották, és egyik kijárat függönye mögé rejtőztünk. Hogy mi volt akkoriban varázslat, hogy néhány bőrszerkós fazon kábítószeres pénzből, nagy motorokon száguldoznak Amerika közútjain?!
Egy életérzés.
Azon, amikor főszereplő rájön, hogy az órája nem működik, lecsatolja és eldobja, felhorkant a közönség. Ez a horkanás irigy, elismerő, csodálattal teli, kollektív gesztus volt. Gesztus egy olyan világban, ahol poljot órát is javították, és amikor már nem lehetett, az órás átvette alkatrésznek...Eltelt pár évtized, és valahonnan leszedtem a filmet.
Az első tizenöt perc után, már teljességgel elviselhetetlen volt...Nem hozta és nem is hozhatta egykori élményt. Ez azt jelenti, úgy mint folyamatosságban meglévő emlék, marad jelentősnek, viszont mint jelenlétbe átemelt múlt, több szempontból is kiüresedett.
Hogy jött ez elő?
Horváth Márk: A digitalítás paroxizmusa könyvében szót ejt a Karamból című könyvről, mint olyanról.Olyanról ami az ember és gép fúzióit, a sebesség és ember paradox, érzéki viszonylatait dolgozza fel.Egy autó mint az érzéki élmény tárgya és része, nem csak a szexualitásba való belekeveredése révén hat, de balesetek perverz felhangjaként is.
Mi vonz szétroncsolt, összevérzett járművekhez?! Mintha lét a halálon keresztül köszönne vissza ránk, már csak kiélezett helyzet hoz létintenzitást?!Valamit hajdan, akkor is éreztem, amikor megnéztem ezt az 1996-ban készült filmet. Amit éreztem, hogy ez a film lényeges, titokzatos élmény.
Előkerítettem a filmet és könyvet is.
Különös.
Film dologi közege félmúlt, de még jelenlévő felmúlt. Nehezen nézhető, de - bár részletekben,- akarom végignézni.