Az autóroncs-kép ötlet nyilván nem tűnik el,  motorizáció és szex, autó és cyborg-kentaur lét benne van  "káprázat" kalapban. Lehet le is cseng,  felvillanás csak a tudattalan késztetése, ami könnyen megúszott autó balesetben, a tényleges materializációban érte el  csúcspontját. 

Ha ezt a vonalat követném, az álomfordításhoz nyúlnék, ahol az autó  gyorsabb egzisztenciális haladás eszköze,  a gyermek pedig egy potenciál, aminek fel kéne nőnie. Ez azt jelenti, valami árnyéklehetőségem keresztezte  utamat, ami van, ami létezik, amit fel kéne ismernem, és ami nem tudja hogyan tudtomra adni magát...  

Ilyenkor felteszem  kérdést, hogy mi az, és várok mi jelenik meg magától, hova visz  asszociációs lánc. Most  ami jön az önkorlátozás, ráutalás, körülírás. Úgy mondja ki magát, hogy nem mondja ki magát. Mégis kitalálható...

Megjelenik  korábbi autós álmom is.

Megyek  többpályás, széles autósztrádán, és az út valószerűtlenül emelkedni kezd. Valószerűtlenül vertikális az emelkedés, de ami  álomban ellentmond  fizika törvényének, az nem mond ellent belső szellemi tendenciáknak.

Ez már nagyon  másik aspektus a "karambol"-hoz képest. 

Guennadi Ulibin munkái

Végül is  érzékiség, kontra magas technológia,  tudattalan és tudatos párhuzama, ha nagyon meggondolom, másról sem beszélek, mint amit Ulibin ábrázol a fenti munkáiban. Arról van szó,  nyomokkal szerettem volna foglalkozni, amelyek megelőzik (vagy nem) képterveimet.