A kézjel a festményt utánozza, a valóság egyetlen vonatkozására sem vonatkozik, vagy hogy is írják ezt a könyvekben?!
A "Sziluett" sorozat második festményéhez fogtam hozzá.
Még csak az előkészületeknél tartok, de tetszik, ezt a képet szeretni fogom.
A négy lovas teljesen kitölti a felületet. Gondolkoztam, talán nagyobb térben is el lehetett volna helyezni az alakokat, de végül elvetettem az ötletet. A háttér semleges, szinte csak rájátszik a kép egészére.
Nem az apokalipszis lovasai. A vallási témákat hanyagolom.
A gesztusok lendületesek, annak ellenére, hogy a lovasok nincsenek mozgásban.
Azt a látszatot szeretném kelteni, hogy az ecsetvonások könnyedek, de az ilyen könnyedség soha sem egyszerű.
Amit a "gesztus" képekről esetemben el lehet mondani, azt később külön kifejtem. Itt. most csak annyit, hogy néha nem csak érzelmi dinamikát fejez ki a stílusjegy, -maga a speciális "gesztus," hanem kitakar, bizonyos képelemeket hangsúlyoz. Megtöri a realisztikus ábrázolást, -vagy azt amit más annak nevez,- és befele fordít.
A "Sziluett" képeken mindent átsző az érzelmi intenzitás, és így a külső kép már eleve belső...
