Kéméndi Zsolt munkája

 

Festőként befele figyelek. Figyelek álmaimra, vízióimra, intuícióimra, képzeteimre, tehát a világra való intelligens reflexióimra, vagy tévedéseim mikéntjére, mindenfélére ami alapján festhetek.

Önfelfedezés mindig áttétel, mindig világfelfedezés. 

Olyan evidencia ez, amelynek tapasztalata túlmutat  közismert bölcsesség-lozungokon. 

Kérdés az, hogy a képekben, nyelviségben feltáruló világtapasztalatban miként tudunk túljutni a bevett automatizmusokon, miként lehetséges abba energiát, eredetiséget, értelmet, személyes megéltséget belevinni?!

Kérdés az, miként lesz tömeglétből lét?!

 

Lilla panaszkodott, sok szívességi grafikát kér tőle" a környezete, így saját dolgaira nem jut elég idő. 

"Tudattalan" úgy próbál jelezni, jelezni, hogy több pihenésre lenne szüksége, amikor  késő estébe nyúló rajzolások nem állnak le, hogy álomban is folytatódik a rajzolás, kényszeresen és kísértetiesen.

Ismerős.

Én is járok így, amikor tevékenységet, festést túltolok, és már nem örömből, késztetésből, hanem akartból festek.

 Minap egzotikus madárfényképeket nézegettem, egyikük vörös-gyümölcsöket termő fán lakmározott. Mindjárt azt kérdeztem magamtól, hogyan lehetne ebből festmény, mit lehetne még hozzátenni, ahhoz hogy a madarak a szellemi tér rálátói, gyümölcsök pedig az élet eredményei, hogyan lehetne kifejezni azt, hogy álomban az evés, egy szellemi táplálék befogadása, integrálása?!

Semmi nem jutott eszembe.

Korábban gyárcsarnokokról álmodtam, gyárudvarok konténereiről, ami csúcsra járatott munkát jelent.  Gyárudvaron felhalmozott  ipari termékek között bolyongtam, feljutva nagyméretű fémdobozok tetejére... 

Azután megjelentek a festő álmok. Anélkül, hogy  kép egészét láttam volna, részstruktúrák vonalait festettem, újra és újra átmentem egy részleten, de  kívánt eredmény sehogyan nem jött össze. 

 

Ez az álom többször megismétlődött, így aztán éber állapotban is  belekérdeztem, megkíséreltem eljutni fenoménhez, de csak  elszíntelenedett fantázia erőfeszítéseinek alkonyulatát tudtam kihámozni.

Erre jött egy rövid vízió. A gyümölcsöt evő madarat festettem, hosszú egyenes csőrt akarva, de az ecset önálló életre kelt, és ellenemre íveltet hozott létre....

Így már világos....

Folytatva Kéméndi Zsolt rémecskéinek bemutatását, illusztrációként ismét felrakok néhányat.