2019. 10. 14.
Munka az esztétikával 3
Hullaevő képkereskedők....
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Munka az esztétikával 3

Egy darabig gondolkoztam, hogy felveszem az esztétika szakot, ám mire odaértem, egybevonták  Szabad Bölcsészet filozófia irányultságú tárgyaival... Nagyon helyesen, mivel  esztétikával szemben -mint elkülönült tudományággal,- jó néhány kérdés merül fel.

1750-ben olyan filozófia leágazásként indult, ami  "érzékiségről" óhajtott megtudni ezt-azt. Ezt az ezt-azt Baumgarten epistemé aisthetikének nevezte el.

Az érzékiség tematizálása azonban igen gyorsan leszűkült  szépre és a szépet mint alapkövetelményt, be is gyömöszölték  festészet alapkövetelményének....

Ha azt mondom metafizika, akkor az itt  nem káromkodás, mivel metafizikának a tudományok részekre bontó, hasznossági, állandósági összefüggései között van szerepe.

Igen.

 Azonban engem kitör a frász, amikor művészettörténész metafizikai-filozófiai idézetekkel támaszt alá műalkotást, miközben filozófiában a metafizika ma már csak emlék, viszonyítási, hivatkozási pont. (Például kortárs informel képhez Bergson alátámasztást mondani, gúnynak remek, a köz ámulatának kiváltására is alkalmas, mindössze az a gond, hogy Babits kortársát én csak akkor ásnám elő, ha történeti szemléletem ott elakadt volna. Vagy a második világháború utáni időszakban...  

Mondhatjátok az én bajom, hiszen egy heterogenitást méltányoló korszakban minden más korszakszemlélet elfér... 

 

Tudom, köznapi szemléletet egyáltalán nem, art-munkásokat meg csupán kivételesen érdekli, hogy túljutva  modernitáson, egy jó ideje posztmodernitásban leledzünk, aminek Heller Ágnes szavaival, delelője Heidegger lételmélete. (Ez sem mai megfontolás, aki tud jobbat szólhatna... )

A szép fogalma változékony.

 Elég csak  divatok gyors változásaira utalnunk. Ami szép az nem biztos, hogy jó,  szép lehet csapda is, olyan mint egy húsevő virág, miközben a ronda orvosság, megmentő is lehet. Egy szemétteleppé változtatott természeti táj a maga visszataszító, emberellenes mivoltában igaz. 

Nem egyszer tapasztaltam, hogy egy kifejezetten furcsa, -valóságot csúfságában jól kifejező képemre,- valaki azt mondta: szép.

Azt mondta, mert nem volt rá más szava. Helyesen érzékelt, csak rosszul fejezte ki magát.


Wolfgan Welsch, -akiről gondolom később (még) beszélünk,- visszaszeretne térni az esztétika eredeti fogalmához, amibe mindenfajta észlelés, köznapi és művészi egyaránt belefér.

Egyszerűen azért, mert a szép instabil, közmegegyezéses, piac-dominált fogalom. A média annyi retusált modellt szállít, amihez képest a művészi akt kreált, emberi léptéken túl tolt mivolta csak funkcióiban tér el, létrehozási szellemében alig.

Van aki  szép helyett a fenségest javasolja, mivel az természethez kötött, azonnali reakció. E megfontoláshoz képest Welsch azt veszi tekintetbe, hogy a szép szériáinak akkora terhelése van  köznapokban, hogy ami kezdetben tetszik, az egy idő után már nem. Az esztétikus előzmény taszítani kezd, szellemileg elvakít, és valami mást akarunk.

És itt ismét visszautalunk  folyamatban lévő festmény eredetére. Az általam említett kurátor bizonyára anesztétikus szemlélettel rendelkezett, mivel velem való kapcsolata idején különböző műveket és műtárgyakat nyúlt le, ettől-attól a kiállításain résztvevőktől. Adtak is volna, ha kér, ám ez így mennyivel kifejezőbb,  mennyivel egyszerűbb mint szobrászkodni, vagy festeni,- és mindeközben, váltogatta modell szépségű barátnőit.

 Ez a típusú szembenállás, ha nem is feltétlen, mégis  úgy tűnik, általános.

Több példát is tudnák hozni, de most csak Sándorfi Istvánt említem.

Azt nyilatkozta, két évig dolgozott  képkereskedővel, akinek az volt  specialitása, hogy  hetven-nyolcvan év közötti, ismert festőktől felvásárolta a festményeket, kifejezetten spekulatív célzattal.

Sándorfi ezeket a spekulánsokat "hulla evőknek" nevezte  Frei dossziéban.

 Ezeket a képkereskedőket kutyává változtatva ábrázolta. Miután felfalták a festőket, saját farkukba harapnak. Ezek a kutyák eszik a festéket és a palettákat. Sándorfi szerint ezek a kereskedők olyanok, mint az állatok.

 Nem kéne általánosítani. Egy ilyen szemléletbe nem is szívesen zárnám magamat.

Ez ellen  tudattalanom tiltakozott is. Úgy tiltakozott, hogy a pszichikai munka mint képtervezés,többszörösen mást eredményezett, mint az eredeti szándék volt. Szerencsére.

Sándorfi István hullaevő állatai.

 

 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés