2019. 11. 01.
Ösztön-párkák
Új festmény felé
A következő festményem vicces. Az emberi sors drámai, tragikus, teljes, sikeres, de azt hiszem legmegfelelőbb ironikusan szemlélni.
Mivel párkákat szeretném megfesteni, utána néztem, kik is ők.
"A Párkák a görög mitológiából ismert Moirák római megfelelői. Ők a sorsistennők, akik fonják, kimérik, majd elvágják az emberi élet fonalát. Ráadásul hatalmukban áll megakadályozni az istenek terveit is, hogy akaratukat érvényesíthessék.
Klóthó az emberi élet fonalát fonja, Lakheszisz ereszti hozzá a szöszt, és végül Atroposz vágja el a fonalat. Néhol csúf, ronda banyáknak ábrázolják őket, másutt gyönyörű istennőként köszöntenek ránk. Ám egy valami közös bennük: mindig méltóságteljes, misztikus és tiszteletparancsoló a megjelenésük."
Amikor elővettem a tervet, azt gondoltam nagy kihívás, sokat fogok dolgozni az eddigieknél festőibb, pasztelles felülettel. Nem így lett, nagyon könnyen, szinte magától megy a festés.
Az első cím "Elcseszett párkák", természetesen munkacím. Vagy nem is természetesen... Itt ösztön oldalról ható párkákat látunk, tudjuk, amikor ösztön késztetés túl van tolva, megjelenik a racionalizálás.
Erről még beszélgetünk. Előfordul, olyan nők vonzanak, akik az őseimnek, korábbi kondícióimnak tetszenek, és bár az érzést kezdetben el fogadom, sorra megjelennek az ambivalenciák. Legtöbb esetben így van, de egy emberi viszonylatnál nem kellene?!
A furcsa és rajtunk túlnövő sorseseményeknél emlegetjük a sorsot, istent, vagy mitológiai differencia alapján előbújnak a Moirák.
Két műelemzést emelnék be ide. Kapcsolódnak. Talán képek létrehozói nem bánják, ha blogomban is rögzítem a facés párbeszédeket.
Győrfi András
Az álomfejtő
