Volt idő, amikor nagyon aktívan figyeltem a nemzetközi kortárs művészetre, leginkább festészetre, és nagyon hamar kialakult az a nézetem, ma hála az ipari termelésnek és társadalmi kultúrának, annyi festő él közöttünk, mint vélhetőleg, az európai kultúra összes megelőző korszakában.

Régebben kiválasztottam egy kedvemre való művészt, és végig elemeztem a leginkább vonzó munkáit, és ebből a látvány-élmény-megértés ráfigyelésből rengeteget profitáltam.

Akkoriban könnyebb volt felfedezni egy-egy zsenit, akik szerintem briliáns látásmóddal rendelkeztek. Ma ez kissé nehézkesebb, mert még ebben a művész sokaságban is kevés az eredeti, nem sok mindenben elődökre visszacsatoló munka. 

A követők, vagy minden értelemben amatőr tenger, bizonyos értelemben láthatatlan, mivel meg nem állít, nem csal elő gondolatot, de még az ítéletet is feleslegessé teszik. Irtózatos mennyiségű, semmis önkifejezés, ami egyszerűen normális uszadék. 

A mennyiségek miatt van a távirányító effektus, az amikor a tv csatornák kínálatából mintát veszünk és már megyünk is tovább. Ha valami érdekes megjelenik, az úgy is megállít.

Azután ott van, hogy felejtek is. Beugrik egy-egy képi, technikai megoldás, olyan mintázatok, amelyeket valamikor már integráltam, de nehéz visszahivatkozni, mert a művészneveket már elfelejtettem. 

Ez a típusú feldolgozás kutatást és archiválást igényel, vagy pedig az enyéménél katalogizálóbb memóriát.

Talán ezért is kezdtem el, egy asszociációs gyűjteményt létrehozni, aszerint mikor melyik ismerős kerül ismét a szemem elé. És ha már a szemem elé kerül, megnézem, mit csinált az elmúlt években.

Ma Guillermo Lorca García munkáját sodorta facebook elém. Ez a latin amerikai festő  mai napig kedvencem, és kifejezés módja mágikusan hat rám.

Gyakran ábrázol kislányokat, akik szürrealista fordításban felnevelésre váró női potenciálok, anima-potenciálok, amelyek védelem alatt állnak. A védelmet kutyák fejezik ki. A dolog szellemi térben létezésére a madarak utalnak, a fa mindig életfa, a lomb az élet kiteljesedése, de amikor a kiteljesedett élet hoz kezdeti, női-viszonylat szerinti lét-lehetőség-együttest, az valami visszájára fordítottság.