Havas Csilla festményei
A Gellért Hotelben rendezett csoportos kiállításon, -ismét,- a festményeimmel voltam jelen. Verebics Katira kíváncsi lettem volna, meg Cenével is lóg egy beszélgetés a levegőben. Talán egyszer megváltoznak a mozgásbeli lehetőségeim, amelyek természetesen anyagi és szabadidő problémákat vetnek fel. A lényeg azonban mégis az, hogy a festményeim ott vannak az ország legismertebb festőinek művei között, és Havas Csilla galériája valóban magas szinten szervez.
Havas Csilla és Verebics Katalin
Dolgozom a nagyméretű motorosképen.
A metafizika története az ész, a logosz története. Lehet festeni racionális koncepciók nyomán, ki lehet indulni érzéki, esztétikai alapokból, de ezek pólusok, egymás referenciái.
A "fallogocentrizmus" az ész elsőbbsége az érzéssel, ideálisé a reálissal szemben.
Amennyiben az érzések elsőbbséget hangoztatom, vagy pedig tagadom, maga a tapasztalat lesz értelmezhetetlen, vagy pedig megfordítva, megértés kristályos, túlracionalizált. A túlracionalizáltság nem jelent redukció-mentes értékelést, és így nem lehet elérni a tényleges valóságot, amit ilyenkor esztétizációval zárnak kerekre....
Ebben az értelemben beszélek mostantól "fallogocentrikus festészetről".
Eddig is beszéltünk festészet és világkép kapcsolatáról, a metafizika univerzalizmusáról, viszont a "metafizikus festészet" valami egészen mást jelent.
Mindezt azért íróm le, mivel a motoroskép is útját állja túlságosan erős megközelítésnek, és vallásos sorozatot is tervezek.
Meggyőződésem, hogy hitet meg lehet élni és át lehet fordítani megfesthető módon, mindenféle metafizikus spekuláció nélkül is.
