2019. 11. 23.
Khóra motoros 2
Új festmény felé
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Khóra motoros 2

Ami azt illeti, nagyon régen, álmomban volt nagy, de legalább is erős motorom. Akkoriban valóban azt hittem, az életem alapvető fordulathoz érkezett.  Érkezett is, csak egyáltalán nem úgy, ahogyan azt feltételeztem.

El is tűnt az álommotorozás. Ennek jó pár évtizede, mégis emlékszem rá. Amikor az ember befelé fordul, és a belső történésekre kezd figyelni, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy elveszítette a kapcsolatot az érzéki, tényleges világgal.

Illetve, ez így félrevezető kijelentés. A felszíni valóság, kevésbé lényeges kezd lenni, mint a történésekhez és viszonylatokhoz fűződő viszony. 

Valamiféle Nietzsche tanulmányban olvastam, ha az ember a belső természet felé figyel, közel kerül a külsőhöz, viszont így a külső, mindig értelemmel felruházottnak tűnik fel, mivel nem közvetlen az élmény. Ez sem igaz így. Van közvetlen megélés, és eredeti reflex, de a belső világ reakciói értelmezik, amitől  valóság többé nem objektív, érdek-orientált, hanem a kreatív én által átformált, értelmezett, sőt szuper értelmezett, mágikus. 

Ezért van az, hogy  szürrealistás irracionalizmusát értelmesebbnek, igazabbnak találom, mint a metafizika által redukált, mindig valamiféle érdek által meghatározott, közvélekedésbe sulykolt lózung nézetet. Khóra 

Úgy gondolom, egy szöveg, pontosan úgy mint egy festmény, ami felfogható képi szövegként, értelmi szempontból folyó, vagy megelőző történés nyomaként többet árul el, létrehozó világképéről, mint azt bárki is hihetné. 

És erről van szó. Amikor képet elsőre megtervezem, fogalmam sincsen róla, hogy mi az. 

Egyszer csak aktualizálódik, elkezdem kibontani és megfesteni, létrehozó képzetet, és bejegyzést írók, ami vizuális fenomenologia, így utóbb megkapom  felszínen is használható magyarázatokat.

A felszínen márt megtörtént, vagy éppen történő festmény aktualizáltságában értelmet nyer.

Minden képnél ugyan az jön elő. Azt kérdezem, miért nyilvánult ez meg, és miért pont most?! 

Egyre inkább azt képzelem, hogy még ezek a munkabejegyzések sem racionalizálhatóak, mivel a képben minden el van mondva, és aki képes rá, dekonstruálja is.

A filozófiai és költői út Sándorfi publikálatlan hatezer oldala.  Senkit nem érdekel (?) az írott munkaszöveg, ha láthatjuk  képi végeredményt.....

 

 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés