Jávorka Csaba munkája.

Két képet festek, a "Fent mint lent" spirituális téma. Lassan készül mert a kép nagyon bonyolult, és nem is mindig tudok dolgozni rajta. Amin leginkább dolgozom, az a nagyméretű festmény a "Gyermek Flóra" munkacímet viseli.

A cím lehetne simán Flóra, és akkor egy ingó cím-kulcs lenne. Lehetne a kislány neve, és egyben utalás a környezet és istennő kapcsolatára.

A "gyermek" kifejezés ezt némileg megfordítja, az utalás erősebb. Persze tudom, az istennőknek, -és isteneknek,- csak mitológiai értelemben volt gyermekkoruk. 

És éppen ezért, egy önmagával, saját természetével összhangban lévő gyermek, magában hordja az istennő nyomelágazását, és egy irigylésre méltó létpotenciált. 

És éppen ezért érdekes lehet kikutatni, miféle mintákat rajzolnak a mitológiai homályok felé vezető nyomok. 

Ebben az értelemben, a "gyermek" kifejezés, egyáltalán nem olyan direkt rájátszás, ami a képem amúgy is evidensen láthatóra erősít.

Jávorka Csaba festő, meghívott a  Caflisch-ba, amire én csak Éva-cukrászdaként emlékszem, bár mint most kiderült, az eredeti neve is Caflisch volt.

A név kevésbé fontos, a fiatal felszolgáló lány hatalmas kézműves krémeseket hozott ki, ez is valamiféle hagyomány, kávézunk és sütizünk amikor néha találkozunk.

Duchamp életrajza jut eszembe, az életrajzában olvastam, hogy már Amerikában, művész cimboráival tortákat hozattak, és egész tortákat faltak be...

Persze sem Duchamp, sem egész torta, -mert ez ugye nem Amerika, de azért adunk a fogyókúrának.

Csabának két festménye ment el Pécsett, azért is jött be. Facén látta a "motoros" festményemet, és figyelmeztetni akart, hogy ez a kép csupa látvány, de nincsen benne a korábbi filozófiai összetettség. Szerinte a látvány mindig jól eladható, de ennek megvan a maga veszélye.

Nagyon nem magyaráztam semmit, mivel egy kép vagy képes megvédeni magát, vagy ha nem, mondhatok bármit.

-Nem láttad élőben.- azt hiszem ennyit mondtam. Ennyit, mivel a kép dinamikája, látvány és lazúrtechnika számomra ugrási kísérlet volt. Olyan kísérlet, ami nekem ismét feltette a lécet, és ebben a pillanatban nem is tudom, hogyan leszek képes túlhaladni.

Én látom ezt, Csaba pedig nem látja. Nem felróható módon nem látja, és talán én sem látok mindent az ő festményeiben... Szerencsére nem másokkal versenyzek, hanem önmagammal.

Ez mégsem jelenti azt, hogy más munkája nem érdekel, és azokból ne akarnék tanulni... 

Amiből nem tudok tanulni, ami nem szólít meg, akár úgy is, hogy felbosszant, az relatíve, számomra nincs is.

Van amit nem látok, mert nem érem fel, és van amit azért nem látok, mert tárgyiasan is tárgytalan, egy dolog ami van, csak érdektelen. 

Amikor Csaba kinyilvánította, hogy félt a "látványfestészet" korrumpáló hatásától, arra gondoltam, mit fog szólni a "Gyermek Flóra" festményemhez?!

A bejegyzéshez felhasznált emlékeztető szélére, egy rádió műsorral kapcsolatban, feljegyeztem Farkas István festő nevét. Kicsit utána néztem a netten.