Ott tartottunk, hogy vadászok külső és belső utazása talán a hegyig tart, vagy fel a hegyre, ami álomban is erőfeszítést jelent, és aki feljut a hegy tetejére az felülről látja át a világot. Igen ám, de egy ilyen kísérlet leszakít az emberi élet övezetéről, Hemingway leopárdja Afrika közepén fagyott meg.
"A Kilimandzsáró 19710 láb magas, hó borította hegy, úgy mondják, a legmagasabb Afrikában. Nyugati csúcsát maszái néven „Ngaje Ngai”-nak, az Isten házának hívják. Közel a nyugati csúcshoz egy leopárd aszott, megfagyott teteme fekszik. Senki sem tudja megmagyarázni, mit keresett a leopárd ilyen magasan."
„Ngaje Ngai”- számunkra is hasznos motívum, nem is kell már különösebben magyarázni.
A Bruegel kép elemeinek analógiás álomfordítása meglehetősen komor téli képbe visz bele, és zavaróan hatott, hogy nem láttam a feloldást.
Ekkor halottam egy riportot a katolikus rádióban. A riport egy dokumentumfilmről szólt, amit Tolvaj Ferenc készített. Szent Ignác útja a szent vándorútja, aminek során a fiatal léha katona Mária sugallata nyomán megtér és 640 kilométert tesz meg Loyolától Manresáig. Fokozatosan elhagyja a múltját, díszes ruháját daróc csuhára cseréli.
A szent útja ma zarándokút. A film négy fiatalt kísér végig, akiket lelki vezetőjük, egy mai jezsuita szerzetes kísér végig. Az út templomtól templomig tart, gyönyörű tájakon keresztül vezet.
Kiszakadva városi zajból, van idő felfedezni a természet csodáit, a teremtett világ szépségét. Van idő befele fordulni, és jelképesen lerakni a múlt terhét. A jelképes ruha csere az élet új szakaszának kezdete, ami majd az érett korban megtermi a maga gyümölcsét.
A lelki vezető őszibarackkal ajándékozza meg a fiatalokat, és itt beugrott néhány fontos új gondolat.
Talán a riportban, de meglehet a filmben hangzott el, hogy bejárni egy zarándokútat, minden életkorban mást jelent. Ha valaki fiatal, élete nyarát éli, és ha jól vállaszt, „érett” felnőtkora az ősz.
Bruegel vadászai, és így a festő is, életük telén léptek Szent Hubertusz útjára. Miért szent Hubertusz ?!
Azért, mivel szürrealista Bruegel festés közben befele figyelt, és tudta, hogy a belső világ, a „szupertudatos” álomszimbóluma az erdő. Az erdő amelyben Dante eltévedt, és megtalálta meny és pokol kapuit.
Szent Hubertusz pedig az erdei emberek védőszentje! Zseniális gondolatmenet festő részéről.
Itt már tudtam, Vadászok a hóban, Szent Hubertusz zarándoklat. De vajon mit jelent „élete telében” valakinek zarándok úton járni?!
Teljesen bizonyos, belső megújulás belső tavasz!! Békés, derűs időskor… Ez a béke és derű úgy van a képben, hogy nincsen benne….
