Van kisértés  szabad asszociációs rendszer rendszertelenségére, -leírni ami elsőre eszünkbe jut, azutan ami arról, és igy tovább, sodródva stilizációk nélkül, de kerülve az eredetiségnélküli szóözönt,-  amiből ki szokott derülni  mögöttes tudattartalom, vagy legalább is annak részleges mintázata.

Amennyiben tudatos alatt, nem csak  racionalítást, metafizikai redukciókat, logikán belüli megmaradást értek, hanem belső világ felé való irányulást, ami külső világ humán változata vagy következménye. Ez az érzelmekkel átszőt, energetizált analóg abszurd világ úgyan, de tendenciákból, érzelmi energiákból, képi bevillanásokból, álomtörténésekből létrejövő és aktualizálódó mintázat, élő entitás, ami hol ennek mutatkozik, hol annak. 

A spontán módon létrejövő absztrakt nézete a belső mintázatnak, nézet nézőpont, megközelítés, közöttes irányultság szerint. 

És  így ott is vagyunk az aktuális festmény munkacíménél, ami kérdés. Azt kérdezi, a tudatos mire kapu?!

 Kontinum még belátható intervallumba eső folyamatos változás, így egy festmény létrehozása, és maga a festmény, illetve ami abból kiolvasható, arra bizonyára alkalmazható a „kontinum” kifejezés.

Azt kutatjuk, mit jelent az absztrakt festészet, és mivel szó hagyományos, szoros értelmében nem vagyok absztrakt festő, az érdekel, mit jelent  éppen készülő absztrakt festményem.

Az egyik lehetséges válasz, hogy a kép önmagát jelenti, önmagát magyarázza, igy aktuális szellemi szintemnek megfelelő válasz, arra a kérdésre, ami latensen ugyan, de régóta kísér és kisért, megelőlegezett válasz egy kérdésre, amit elmulasztottam feltenni, ám de tovább nem kellene halogatni…

Miután a képterven sokáig ültem, és közben soha bele nem kérdeztem mivégre, az történt, hogy egy átnézés közben kiválasztódott, megelőzve minden mást, és nem is tudtam mi volt  aktualizációs ok…

Előbb képtervet kiraktam a facebookra, de ott az ennyire elvont témák mérsékelt sikert szoktak aratni.

Viszont két galériás is kiszúrta, és jelezte, jó volna látni, amikor elkészült.

Ennyi motiváció elég volt, hogy nekifogjak  tényleges festésnek, annak ellenére, hogy a vízióban sok  finom átmenet van és beépített kuszaság.  

Munka ennek megfelelően igen lassan halad.

Első körben a forma, másodikban formákra felkerülő színek. Ezután kezdődik a tónusok kialakítása, és tenyérnyi, bontható egységek részletező kidolgozása.

Minden kis eredménynek lehet örülni, minden kis részletbe bele lehet feledkezni, és ha a részlet sikeres, javul az összhatás is.

Ez a része  festésnek teljesen más szakasza, mint  koncentrált és gyors, bár néha több lépcsős tervezés. Ez a része festésnek már nem a terv összhatásáról, hanem az összhatás érvényre juttatásáról szól.

Nem mechanikusan intelektualizált mű kell, hanem magasfokon tudatosuló, spontán, létintenzív….