Változnak az idők, mondhatnánk! Azt is mondhatjuk, csak gondolati síkon változnak az idők, mivel csak adott pillanat van Pillanat ami magába szív (örvénylik) mindent, ellőről és hátulról.
Történet olyan kiállítás története, amin festőszakos főiskolások állítottak ki, és docens tanár úr (ma már professzor) magyarázott öt körülálló fiataloknak.
-Képsorozatoknál, mindig kell egy elgondolás, amire képeket fel lehet fűzni. Ilyen elgondolás lehet az idő, amiben megmutatkozik a vizuális építkezés, és az utolsó kép az összegzés, de azt is lehet, hogy ezt az összegzést magának a nézőnek kell elvégezni.
Akkor már megrögzött Heidegger követő voltam, és mocorgott bennem az intelektuális kisördög.
Odaléptem és rövid üdvözlés után, megtettem saját gondolati hozzáfűzésemet.
-Tanár úr, ma már létezik másik idő-összefüggés nézőpont. E szerint a nézőpont szerint az embereket múltnál jobban motiválja a jövőbe elhelyezett célképzet, ahova el szeretne jutni. Ilyenkor nem a múltba tekintünk vissza, hanem azt vizsgáljuk, eléggé konstruktívak e választott útvonalaink, innovatívok e a megoldások, ami beteljesítéshez szükséges.
Egy ilyen lánc részben meg fog felelni tanár úr idővonalának, de kevésbé metafizikus, nem múltat, hanem a jövő szemléletét közvetíti.
A festőtanoncok némelyike felhúzott szemöldökkel emésztette amit hallott, más pedig mosolygott ironikus szituáción.
-Honnan veszi ezt az elgondolást?!- kérdezte a "mester".
-Ez posztmodern közelítés, ontológia.
-Posztmodern korszak már nincs is! -mondta ekkor tagadólag.
