Rékai Zsolt: Mesterséges inteligenciával létrehozott kép.

Kezembe került egy könyv: Murakami Haruki japán író könyve, aki nem akar sem szépen, sem bonyolultan fogalmazni. Agota Kristofra hivatkozik, akinek hasonló az irodalmi nyelvezete.1956-ban Svájcba menekült és franciául kezdett írni, ami számára egy idegen nyelv volt, olyasmi amit kényszerből tanult meg, és így hiányoztak a nyelvi bravúrok. Illetve éppen az volt a bravúr, hogy rövid tőmondatokban írt, pontosan. Haruki utal rá, az volt az érzése, hogy valami fontos kimard a szövegből, és ettől az egész titokzatos és nosztalgikus.

A párhuzam az volt, hogy Harukit zavarta a japán anyanyelv bősége, és amikor valamit ki akart fejezni, olyan nyelvi tömeg áradt, hogy „összeomlott a rendszer”. Ezért angolul kezdett írni, és azt fordította vissza, megörizve a nyelvi puritanizmust, és ezzel rátalált saját irodalmi stílusára.

A megoldásra magától jött rá, Agota Kristóf olvasása később jött, és így talán a magyar szerzőé az elsőbbség, de öszintén szólva, nem olvastam Agotát, nem tudok franciául, és festészetből tudom, támad egy vízuális ötletem, és mire megvalósítanám, elém kerül egy meglehetősen hasonló festmény, nem is olyan ritka, hogy tértől és időtől függetlenül egyforma eredményre jutnak emberek.

Talán a varrógépről halottam, közel egy időben adtak be két nagyon hasonló szabadalmat, azután agyalhat az utókor, kié az elsőbbség.

Amikor a varrógépről olvastam, vélhetően ugyan ott vetették fel, de az is meglehet, máshol is, hogy az adott történetiségen belül, adott szinten és helyzetben megfogalmazódnak társadalmi szükségszerűségek, és ezekre érkezik megfelelő emberektől megfelelő válasz.

Ha nem Napóleon, akkor Adolf Hitler. Teljesen mindegy idő intervallum, vagy azon belüli szétcsúszás, ott talán csak történetileg érdekes a név, bárki lehetett volna, a válasz az volt, hogy Europa egyesítése katonai erővel úgy-ahogyan, de a keleti területek kemény dió.

Íróként el kellene képzelnem milyen festő vagyok, az (igy) szöveg és kép egymásba játszása, és ez minden kibontásában izgalmas elkülönbözés, nem pedig kiméra. Az egymásba játszás, mint munkamódszer személyes.

„Egy varrógép és Napóleon transzhumán szervesülése.” Arra kértem a mesterséges intelligenciát, generáljon valamit, de amit generált az nem a mi gondolatmenetünk alapján történt, hanem saját algoritmus asszociációk alapján.

Ugyan az történt amit akkor csinált, amikor Lautrémont közismert mondása alapján, kíváncsi lettem, mit jelent a szürrealista szép, és beírtam promtnak a szürrealisták jelmondatát: „Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon” –

A mesterséges intelligencia néha nagyon bugyután direkt, néha pedig elképesztően kreatív. Amit használok leginkább, az a kipróbáltabbak között a legintelligensebb, talán nem a legszebb festményfelületet képezi meg, azt másik jobban csinálja, de néha egészen elképesztő, nyakatekert kifejezésekből is lenyűgöző tartalmi összetételeket szervez, ha nem is azt amit gondoltam, de olyat amit azután némi nyelvi finomítgatással közös műalkotásnak is tudnék nevezni.

Ez a napi nyelvi és képi dinamika igazi ötletbörze részemről, és arra is rámutat, ha valami konkrét elképzelésem van, azt első megközelítésből mennyire pontatlanul írom körül, és ami beszédben, írásban elmegy, mert a befogadó saját képzeteivel kiegészíti, azt az AI annak építi fel ami, nyelvi tákolmányt képi tákolmánynak.

Azért van olyan tömegű egyforma kép forgalomban, mert fejletlen nyelvi szinthez hasonló stílus jegyeket rendelünk: Fiatal nő színes üveg ablak elött Gusztáv Klimt stílusában…

Azután második lépésben másoktól eltanuljuk a nyelvi árnyalás képességét, s ezzel már bonyolítani lehet az egyszerű ábrázolás megjelenését. Találomra közreadok egy nyers fordítást, amit mindjárt ki is próbálok máshol.

„

Túlexponálás Fotorealisztikus, nagy látószögű féltestes felvétel egy teljes testű disztópikus királyról, zentangle pointillizmus akvarell, megfélemlítő és impozáns, dinamikus póz, stúdiófény, szórt fény, Sgraffito, lágy pasztell érintés, túlexponált olajfestmény vászonra stílusban, impresszionista, sfumato, chiaroscuro, sanpaku szemek, Grisaille monokróm aláfestés, fauvizmus, expresszionista portré egy japán animációról állókép, őrülten bonyolult részletek, rendkívül éles fókusz, szeszélyes szürrealista álomkép kollázs, maximalizmus, Rembrandt világítás, egyedi művészi kompozíció, terragen, phi ratio, Fabonacci, Siloa”

Mivel hely (inteligencia) más, így a végeredmény is teljesen más, sőt választható négyes differencia is kevés azonossági jegyet mutat.