Műterem sorozat, -természetesen,- valamennyire beépül az életembe, megfontolásokra késztet, az adott művész(nő) Lisa Yuskavage, olyan ingerforrás, ami élmény, és mint érzelmi, képzetes struktúra, nem kis energiával bír. Olyan előzetes tudás, -ami még nem tudás  hagyományos értelemben,- de intelligens humán differencia, amit ki lehet bontani, lineárissá lehet tenni.

Azt hiszem, most értünk    Lisa Yuskavage munkáival kapcsolatban oda, hogy  tágítsuk a lineáris reflexiót, és ezzel párhuzamosan tegyük személyessé.

Tudjuk, hogy Lisa pin-up, (anime) műtermi modelljei, vagy  más szituációkba illesztett figurái populáris módon (is) érzékiek, azonban ez a szexuális vonatkozás felül íródik. Lisa Yuskavage két végletet köt egybe, finoman szólva  testit és a szellemit...

Számtalan metafizikai fogalmat használunk és ezeket a fogalmakat értjük is, bele tudjuk helyezni szöveg környezetbe, de kifejteni nem tudjuk, legfeljebb körül írni, vagy analógiákkal tudunk élni.

Mi a „lét”(?!)-kérdezi Heidegger, és  megközelítő aspektusai kirajzolnak egy nagyhatású filozófiát,  olyan filozófiai világképet, -ami nem csak Heller Ágnes szerint,-  posztmodern korszak megalapozása, vagy „delelője”!

Heidegger nagyon sok nézőpontot műalkotások mintázatából vett! Mivel  műalkotás -esetünkben kép, festmény,- nem pusztán intellektuális, hanem eredendően ösztönös, mély kapcsolatban áll a tudattalannal. Műalkotás több mint „képi lényeg”, „képi deffinició”. Műalkotás valami, ami teljes, hiszen a teljes lényből fakad.

 Metafizikai definíció mindig lényeg, és a lényeg pedig azt emeli ki, ami a kiemelő érdeke, ami a dolgot eltárgyiasítja, hatalmat szerez felette. ( Redukció)

 Festmény az a bizonyos „ fénylő tisztás”, ami az igazságot felragyogtatja, középpontjában. Az igazság változékony, (tünékeny) mivel  világ is, mi is változunk.

Mindazonáltal az „igazság” felmutatható, és ezért mondják, hogy a művészet „mágikus”,  művészet utolsóként „varázslat” egy eltárgyiasított (varázstalan) világban.

Eddig a tágabb megközelítés! 

A szűkebb megközelítéshez fel kell emlegetnem Verebics Katalin pályanyitó kiállítását.

Verebics Katalin képgrafika szakon kezdte a Képzőművészeti Egyetemet, azután tért át a festő szakra, melyet 2005-ben fejezett be Klimó Károly növendékeként. Nem szeplőtelen című kiállítása 2008 nyarán volt megtekinthető az OCTOGONart Galériában.