Úgy kezdődött, hogy email fiokomba nézegettem mi érkezett.
Ez a webes aktus gyöngyhalászatnak mondható, a rengeteg művészeti tárgyú reklám, üzenet és magazinba való betekintés napi rutin, érdektelen üres merülés, ám néha találni ezt-azt. Ez a „néha találni” ezúttal az Apolló Nemzetközi Művészeti Magazin Art Basel hirdetése volt, hogy vásároljak jegyet a rendezvényre.
Mennék is, ha megtáltosodna a Galériásom. A magazinban rövid és áttekinthető leírás, mikor hol és mi lesz.
Valójában előzetes elvárás és remény a vizuális felhozatal fotói lettek volna, de az máshol volt, itt csupán egyetlen érdekes festmény képe illusztrált.
Az "egyetlen kép", a gyöngyszem! Leírás semmi!
Rá-katt gyöngyszemre de rendezvény helyszíneinek linkjét takarta, engem pedig festő neve érdekelt. A google képkeresés „Nicodim Gallery” bejegyzéséhez vitt, egy évekkel ezelötti kiállítás facebookos bejegyzéséig:- Dominique Fung, "Mélytengeri ágyak" (2022) most megtekinthető Nicodimban, Los Angelesben.
Lévén szó művészetről, idő-szétcsúszások lényegtelenek. Megvolt a művész neve!
Ismét egy Amerikában élő művésznő műterme érdekel...