Egy mese az ősi emlékekről

Rockefeller Center, New York, 2023

Dominique Fung-ról semmit nem tudok!

 Ritka dolog valakit felfedezni  nulla pontról, ám annál izgalmasabb. Valamikor nagyon régen szintén ezt tettem, a rendszerváltást megelőző időszakban, amikor már volt internet, és hirtelen szétpattant és megnyílott a szocreál világ.

Azt hamar eldöntöttem, -úgy láttam,- hogy  honi kortárs művészetből csak nagyon kevesen rakják fel a „magas-művészet” lécét!  

Az ember önmagával versenyez, - tart, ahol tart, él ahol él,- azonban viszonyítási alaphoz kell a nemzetközi kitekintés!

Akkoriban reveláció volt felfedezni, történeti korszak vizuális trendjeit. CD gyűjteményeket hoztam létre, és elemeztem, hogy nekem tetsző festők mit is csinálnak, mit látnak a valóságból?!

Dominique Fung ezt a régi  életérzést hozta vissza!

Fung második generációs kínai-kanadai művész, ami megmagyarázza, hogy a szürrealista hagyományokat követi, viszont szürreális alapokba beleszövődnek  keleti kultúra motívumai, és így egyfajta szintézisnek lehetünk tanui.

A szürrealizmus eleve a jobb agyfélteke terrénuma, a tudattalan -szívesebben használom a tudatfeletti kifejezést,- képi, érzelmi nyelven kommunikál, szimbólumai bizonyos értelemben időfelettiek, differenciálják a múlt, a jelen és jövő potenciáljait.

 Szimbólumok a kollektív tudattalan „ nem lineáris narratív útjait” mutatják fel, komplexitásuk pedig élő mintákat tartalmaznak,  valóság magasabb szintű tapasztalatához. (Intenzív megélés!)

Amikor valaki motivált, hogy értse (is) amit lát, kulcsokkal kell rendelkeznie, hogy a kép első differenciált tapasztalatát, az „előzetes” tudást, valamilyen szinten megközelítésekre bontsa.

Ilyen kulcs lehet álom-analógia, azonban fordítás mindig részleges,   és kissé önkényes. Nem igazságba lépünk be, hanem a „fényes tisztás” területére, aminek középpontjában időlegesen feldereng az igazság, azután tova is tűnik, -hiszen nem statikus, hanem változó,  organikus világban élünk.

Fenti kép, -több más alkotással egyetemben,- a Rockefeller Plaza 45. szám alatti folyosón található.

„A műalkotásokba ismétlődő növényvilág motívumok és Fung művészi kutatásainak középpontjában álló állandó tematikus elemek szövődnek. Ezek az elemek együttesen mesélik el az ismeretlen területeken való utazás történetét, az éjszaka sötét óceánjának mélyéről a végtelen lehetőségek földjének partjaira lágyan lezúduló zavaros vizeken át.”


A víz érzelmeket jelent, a tudattalan ős-óceánját. Fung eszközei révén képes alámerülni ebbe az óceánba, sőt egzisztenciális értelemben abban áll. A légtér szellemi tér, és a víz világ „kincsei és gyümölcsei” részben oda emeltetnek át…

A „mese az ősi emlékekről”  két világ találkozásának aktualizálása és személyes megélésének ábrázolása!