Mindig fontosnak tartottam azt, hogy figyelemmel kísérjem  nemzetközi kortárs festészetet, még akkor is, ha ez a figyelem meglehetősen csapongó, öntörvényű, szubjektív. Azt nem írnám, hogy véletlenszerű, sőt a „szubjektív” kifejezés idézőjeles, vagy dekonstruktív értelemben áthúzott, mivel az ami egy másik dimenzióból átnyúlik az egyezményes metafizikai dimenzióba és kaotikusnak tűnik fel, az máshol értelmezhető egésznek hat.

Mindezzel azt szeretném mondani, a festészet jobb agyféltekés intelligenciája képi és érzelmi, ami meglehetősen nehezen fordítható logikai színterekbe.

Filozófiából jött az alapminta, csak olyasmit mondok vagy írok, amit érteni vélek, és ha már megosztom, igyekszem annyira pontosítani, amennyire csak lehetséges!

Az is alap-elgondolás, hogy  logikailag építkező „metafizikai” világ, ami még ma is domináns, ám a modernitás végével már nincsen tartható filozófiai megalapozottsága, tehát a logikai-én és képi, érzelmi én egyensúlyára kell(ene) törekedni.

Mindezek tükrében Georege Rorirs műterme, -értve alatta festészeti megközelíthetőségeit,- felkeltette figyelmemet.

George Rorris görög, háború utáni és kortárs festő, aki 1963-ban született. Az rémlett, hogy láttam már festményét valamelyik MEAM kiállításon.

Elsőre az aktjai miatt gondoltam, írok valamit az ábrázolt nőkről, de hamar rájöttem, ez aligha fog hozni olyan mértékű érdeklődést, mint Lisa Yuskavage kifejezetten érzékiségre játszó festő modelljei. George Rorris ábrázolta nők érettebb karakterek, belső viszonylatokat közvetítenek, emlékszerűek, lelkeik, testi dimenziójukban is érettebbek mint Lisa erőteljesen szexualitásra kiélezett festőnövendék kamaszai.

 

Lisa Yuskavage

Master Class

2021 Oil on linen

84 x 72 in. (213.4 x 182.9 cm)

Be kell vallanom, Rorris nőalakjainak szellemi vonatkozása, elsőre nem volt annyira erőteljes, mint Lisa Yuskavage ösztönhatása. Már már el is vetettem az ötletet, hogy írok valamit a görög festőről, amikor egy képi áttekintés során feltűnt, nagyon gyakran tényleges műterme a helyszín, kissé régies, ódon, furcsa szögekből megvilágított.

Az alap elképzelés ennél a sorozatnál az volt, hogy vizsgáljuk, művész és műterme, művész és tevékenysége mennyire analóg, milyen külső és belső elem játszik egybe és alakít ki valamiféle nem feltétlen differenciált, de differenciálható képzetet….