George RORRIS (sz. 1963) Cím: Egy történetet olvas

Számomra fontos, hogy  tényleges vizuális kutatás (festés) mellett odafigyeljek  kortárs festészet mozgásaira, tartalmi elemeire. Természetesen ez egy módja, hogy tanuljak másoktól, pozícionáljam magamat és feltegyek önmagam számára valamilyen mércét.

Nagyon gyakran előfordul, -mint ez Roris esetében is történt,- hogy nem a népszerűség, látványos kivitel ragad meg, hanem egy-egy motívum, amihez kapcsolódni tudok. Ezek a szálak elvezetnek valamilyen színtű kibontáshoz, és bár a művész esztétikai szempontból nem indított intenzíven, más viszonylatban azonban élvezetesé változik és nagyon tanulságos. Az történik, hogy a szisztematikus tapasztalati élmény -valamennyire(!?) felül írja az eredeti  találkozás pillanatát.

Roris képtörténeti színtere, a műterem úgy mutat eltéréseket, hogy szinte mindig  modellhez, a modellen keresztül pedig saját látásmódjához igazodik. 

Amennyiben mi is olvassuk az "Egy történetet olvas" látványvilágát, a nő biológiai, érzéki valósága úgy van jelen, hogy közben elmerült saját létének szellemi aspektusaiba. 

A biológiai, érzéki valóság síkja a padló színe, amiből a falon csak nagyon kevés jelenik meg.

A fény az ágyból jön, nem pedig a stilizált ablakon  keresztül.  Tudjuk az ágy a relaxáció, megváltozott tudatállapot és az álmok helye.

A stilizált ablak egyirányú rálátást enged, -befele fordult,- a belső tér energetikai vetületeit, árnyait veri vissza.

Mindezek alapján: a festő saját animáját, női énjét ragadja meg, ahogyan éppen fest és festés közben  belső élményét, megélését értelmezi. Az animus (férfi oldal) -cselekvő, megértő- elvileg képsíkon kívül van, úgy van jelen, hogy "nincsen jelen"....