"A színei és az alkalmazásuk módja az, ami különösen vonzza a nézőt, mivel kiemeli festményeit. Ez az az eszköz, amelyen keresztül kifejezi érzelmeit; olyan érzelmeket, amelyek túl gyakran melankolikus és elszigetelt érzést keltenek a nézőben.
Ugyanez az elszigeteltség, amely egyfajta differenciálódás formájában jelentkezik, abból a szögből fakad, amelyen keresztül a kiválasztott témát szemléli. Olyan képeket mutat be, amelyek első pillantásra nem tűnnek fontosnak, mivel az egyszerű néző nem szívesen őrzi meg őket az emlékezetében."

 

George Rorris festménye

Másik szemszögből vizsgálva "figurális/absztrakt" szintetizációt, egyszer évekkel ezelőtt, szóváltásba kerültem általam -amúgy,- nagyra becsült absztrakt festővel, aki azt mondta: azért veti el az általam nagyrabecsült szürrealizmust, mert megértéséhez pszichológia kell, olyan járulékos tudások, amelyek többnyire irracionálisak, a jelentések nagyon gyorsan elágaznak és mocsaras területekre vezetnek. Mindezzel szemben geometrikus absztrakt tiszta, érthető matematikai és esztétikai konstrukció. Az absztrakt transzparens, azt jelenti amit látunk és tapasztalunk...
Azt hiszem, már akkor eldöntöttem, -bár a geometrikus absztrakt művészetért, ma sem tőr a frász, ám az organikus absztrakt nagyon tetszik, néha alkalmazom is,- hogy a sarkító nézettel ebben a formában bizonyosan nem értek egyet!
Absztrakció logikai konstrukció, a metafizikai gondolkodás alapja, aminek tudományban helye van, de emberi vonatkozásokban csak bizonyos mértékig. Az eszmények mindig absztrakciók, el lehet képzelni a tökéletes társadalmat, a tökéletes embert, de amikor valaki elkezdi megcsinálni, az az élő kristályosítása, életidegen.

George Rorris festménye

 

Azt a fajta tükrözést, amit George Rorris csinál, sok művész alkalmazza, de nagyon ritkán ennyire direkt módon.
Tőlem sem idegen, gyakran alkalmazom, jó adag kaotizmus mögé rejtve.
Mondjuk úgy, az emberi valóság (lét) természeti és társadalmi korlátok között zajlik. Ameddig ezeket a korlátokat természetesnek és esetlegeségében is értelmesnek találjuk, észre sem vesszük.
Amikor korlátokba ütközünk, azt fájdalmasan, abszurd módon éljük meg. A társadalmi realitás gyakran szürreális, a hatalmi és tárgyi geometriák szenvedést okoznak.... A szürreális képek emberileg reálisabbak lehetnek, mint tárgyi realizmust ábrázoló művek...
Azt gondolom George Rorris ezeken a határterületen mozog, nagyon tudatos...