A mai elektronikus postaládómban ismét volt rengeteg festészet tárgyú értesítés: rendezvények, art-magazinok, kiállítások, művész kellékek marketing célú mutogatása (stb)…
Ahogyan mondani szokták: Ez az én buborékom, posztmodern káprázatom, olyan kaleidoszkóp részlet, amin keresztül rálátok a világra, vagy inkább azt hiszem, hogy rálátok valóság egy aspektusára. Ezt az aspektust ismerem, és ezen keresztül önmagamban vagyok otthon.
Amin ehhez a bejegyzéshez elindulunk, az egy értesítés a "Beinart Galéria" aktuális dolgairól. A Beinart egy olyan Ausztráliában székelő intézmény, amelyik a kortárs szürrealista mozgalom laza közösségének fogható fel. (Galériákkal, kiadványokkal, nemzetközi rendezvényekkel.)
A weblap nyitó oldala manapság
Mindez a leírás szűkítendő, mivel nem a szürreális álltalános. Szürrealitáson belül -leginkább, - a „dark-art” (sötét művészet) gyűjtő helye.
Amikor csaknem két évtizede aktívabban érdekelni kezdett festészet és az interneten keresztül megnyílt a „világ” , Beinart belépési pont volt. Belépési pont olyannyira, hogy regisztráltam, mivel tagja akartam lenni a „kollektívának”.
Tristan Schane festménye (2007. Beinart)
Rendkívüli tapasztalat volt a honlap bejárása. Honlap olyan volt mint egy kaotikus múzeum, kísértet kastély, és útvesztő egybe-linkelése, egybejátszása. A fő belső oldal, csarnok, kiemelt hely, ahol résztvevő művészek neve mellett négy öt referencia kép sorakozott. Ezeket a képeket ki lehetett nagyítani, vagy liftezni lefele, keresni azt ami érdekes.
Az volt a módszer, hogy figyelemre méltó művészek neve alapján rákerestem személyes honlapra, ahonnan leszedtem a műalkotásokat, és ezekből gyűjteményes cd-ket készítettem.
A „csarnok„ leágazásai, menűpontokra kattintás alapján nyíltak meg, amelyek elvezettek szobrokig, galériák felsorolásához, aktuális kiállítások képeihez vagy megnyitók listájához.
Chet Zar festménye (2007. Beinart)
A Beinart akkoriban nagyon vonzott! Fiatalabb voltam és a szürrealizmus pszichológiai vonatkozásai, mélytudat árnyékainak kibomlása, finom devianciák inspirálták saját festészeti tevékenységemet.
Mára az oldal kaotizmusa, az „elvarázsolt kastély jelleg” eltűnt, letisztult, viszont az „árnyak tükrözése”, a sötét oldallal való szembenézés nem. A skála (ma is) széles, tabuk, belső őrületek feszegetésétől mely pszichológiai élmények finom képpé formálásáig terjed.
Előkotortam régi gyűjteményes CD-k egyikét, és megállapítottam, hogy vizuális művészetek terén (is) sok minden megváltozott, az evolúció nyilvánvaló, ami akkor még haladó volt és tetszett, ma már avítt és érdektelen. A sok minden azonban nem minden. Találtam olyan művészeket, akik akkor is ragyogtak és ma is kiemelkedőek.
Később érdekes lesz áttekinteni néhányuk életútját.
