Heather Nevaym festménye

Nem igazén tudom felidézni, mire gondoltam, amikor vagy két évtizeddel ezelőtt, felfedeztem Heather Nevaym festményeit, csak arra emlékszem, hogy tetszettek és "magassági mércének" használtam.

A magassági mérce azt jelentette, hogy felmérve  nemzetközi, művészeti kortárs műveket, eldöntöttem, hogy számomra mi a "magas művészet", és ahhoz képest jelöltem ki, milyen kvalitások irányában haladok. 

 Tudtam, csak relatív összehasonlítások lehetségesek, versenyezni csak önmagammal tudok.éző

Heather Nevaym festményei azért is vonzottak, mert azokat már a korai időkben is jól tudtam fordítani  szürreális szimbólumok álom kulcsaival. 

Az álom nyelve saját értelmezésemben, az angyalok nyelve, és a megértés sohasem lehet teljes. 

A teljeséghez képest -amit felfogunk, - nyelvileg mindig van veszteség, azonban idővel új nézőpontok jelennek (jelenhetnek) meg. Az új nézőpont mindig hoz  többletet, szellemileg mindig gazdagabbak leszünk. Metafizikai értelemben (filozófiai)a tárgyá tétel, az uralás, a tökéletes birtokbavétel, teljes leuralás, nos az kizárt!

Ezen a "szakmai" alapon mertem értelmezni mások munkáit, és azt is elfogadtam, ha valakinek kevésbé volt fejlett  nyelvi készsége, de amit mondott, az ösziteségen keresztül "kulcsnak" számított.

Nézzük mit mond nekem a fenti festmény?!

A kamaszlány nyilvánvaló szexuális érése és önazonossága csak jelzett érzéki vonás. Itt az állapot és létpotenciál érdekes, amit a valójában semmit el nem takaró ruhák is érzékeltetnek.

Ez nem az a nézőpont mint mondjuk Lisa Yuskavage tinédzser és művész növendékeinél, ahol a fátyol fordított, és a művészetre hivatkozás semmit nem rejt  szexuális önfelfedezés vonatkozásában.

Lisa Yuskavage, Modellek társaságában, 2024