Lisa Yuskavage: A szénapadláson (15cm x 20 cm)

Heather Nevaym skót festőnő, szintén serdülő korúakkal foglalkozik, viszont az ö esetében, mindenhol a belső világ dominál. Yuskavage anime figurái virágoznak, Nevaim pedig zárt szituációkat, klauzurákat ábrázol, a természet  gyermekszoba falán tapéta, a természetben pedig a tárgyak és más részvevők viszonyrendszerei korlátoznak. 

Nevaimnál a szexuális érés aspektusa lefolytot vagy indirekt, fátyolszerű ruhával leplezett, az arcok, karakterek inkább bonyolultabbak mint szépek, a környezet tükrei.

Minden festőben felmerül(het) a kérdés, hogy a nyugati festészetben miért dominál a nők ábrázolása?! 

Erre még csak van álltalános felelet: az hogy a férfiakat alapösztönük fordítja a nők felé, viszont a női festők feminizmusa már bonyolultabb. 

Ezek  nem túl bonyolult kérdések, viszont mint kérdések, akár egy egész festői életút alatt jelenlevőek.

A saját verzióm sem nagyon eredeti! Nem nagyon eredeti, ami a nyelvi vonatkozást illeti. 

 Festészetre mindig is úgy gondoltam, mint  vizuális kutatás lehetőségére, ami egyúttal  humán valóságot a tudatalattival egységben vizsgálja.

  Nyelvi válasz mindig redukált, viszont soha nem becsültem le azt, ami a felszínen, lineárisan megjelent. (Ez a bejegyzés is nyelvi válasz!)

Jung szerint úgy van egyensúly, hogy a férfiak érzelmi teste női (anima), a nőké pedig férfi(animusz).

Ez azt jelenti, hogy mindkét nem a valóságot fedezi fel, a külsőt úgy, hogy átszűri a belsőn. Az alapvalóság természeti, amitől az ember nem elválasztható. Heidegger alaptézise: Én a valóságban vagyok, a valóság pedig bennem van.

Mivel  természet szüli és fogadja be az embert, mágikusan is igaz, hogy a természet női princípium.

 Férfi jelleg a megértés, akció, az absztrakció. Az egyensúly ha indirekt módon is, a felső két kép vonatkozásában is igaz, hiszen a cselekvés, viszonyulás, tárgyiasítás, szögletes formák, sőt maga az ábrázolás ténye is maszkulin, még akkor is, ha a festőnő mindezt eszközként és nem témaként használja.