Idei első festményem, műtermem felújítása közben. Az év első hónapja fagyot és havat hozott, a műtermemben káosz, meghit rendetlenség, Némi képzavarral ebbe a rendetlenségbe érkezett, fenti monstrum.

Azt hiszem, képzavar számos festőnél munkaeszköz, munka-eszköz mint képzet, idő és tér struktúrák egymásra, egymásba torlódása.

 Képzavar a normális! 

Természetesen, -hogy ebben a szakmában, - mi a normális, azt csak találgatni lehet,  festő szakmáról kialakított köznapi felfogás túlságosan álltalános, így nincsen igazán funkcionális norma...

Ebbe a képzavaros műtermi télbe úszott be... Nem, nem! Műtermi, téli képzavarban jelent meg a hajó, a maga élőhalott mivoltában.

 A tenger funkciója, monstruózus árny tükrözése. 

A tükör funkció mindig köztes, hiszen amit mutat, másolat.  A másolat töredékesen is igaz, mivel leválasztott, külső kép, ugyanakkor leválaszthatatlanul tényleges. 

 Képzavar itt visszaköszön!  Kisértet hajónak vízió realitása van, így csupán konkrétabb fokozat, mint a hullámok között mozgó árny-sziluett.

Igy lehet az, hogy munka fotóreálisnak indult, de csak realista lett!   Realista is csoda, lévén szó "kísértetről".