A KUKORICA-LÁNY EVANGÉLIUMA Tűzhajfolyam és Aranyszemcsurgás Krónikája

I. A FEKETESÉG ELŐTT

Nem tudom hol kezdjem, ez írás előtti dilemma, filozófiai olvasmányaimból tudom, minden kezdet önkényes kijelölés, így nézőpont dolga, miféle eredetek állnak rendelkezésre, kezdhetem azzal is, hogy amiről szó lesz, annak eredete a festőállvány, mert az valóban készenléti eszköz, kezdetben rengeteg időt töltöttem előtte, miközben a haverok szórakozni mentek, strandra mentek a csajokkal, mondjuk éppen a strand képzetét akartam kibontani, órákat állva  vászon elött, az egész olyan volt mint egy meditáció, rákoncentrálás egy nehezebb részletre, eggyé változás  finom szín-vonalakkal, azután a könnyebb, rutinosabb rész, a kiterjedés,  kontrolláltalan, csapongás, ennyi maradt azokból az időkből, ennyi maradt, mivel kényelmesebb lettem, inkább ülök az állvány elött, és ha mellékágat szeretnék nyitni a szövegben, azt mondanám, ülök az "ülvény" előtt, nézőpont kérdése, mit csinál a vászon, miközben akció szerinti szem-magaságban van, és ez nem korszak, vagy testhelyzet kérdése, hanem ahhoz igazítás egy  vászontartó keresztléc emelésére szolgáló csavar segítségével.

Kép és szöveg paradoxon, nem a háttérrel szoktam kezdeni,-már amennyiben van kezdet,- sok festő eleve színes vászonból indít, én nem, ám ha a képre nézek, a képkontextus háttere fekete, és ez elvileg megfeleltethető lenne a befele figyelés kezdeti ürességének, és akkor ott van a fekete, nem is fekete- Feketébb, fekete mögötti fekete, az a semmi zsír, ami majd visszanyeli mindazt, amit rákotlok, ám ott még nem tartok, hanem a sötét várakozásnál, vár, tátong, lélegzik befelé, mint alvó szájüreg, mint pupilla-kút, mint az a pillanat, mielőtt a szem kinyílik, és mielőtt kinyílik, tudni akarom, remeg e a kezem?!

Nem.  A kezem nyilván látta már ezt a lányt, mielőtt előttem manifesztálódott, a kezem ismeri a haj ívét, a kukorica egyenetlen domborzatát, a nyelv nyálas nedvességét, én pedig, mint pigmentrabszolga követem, festékcsicska vagyok, "én" aki sarokba lett állítva, megfontolások nélkül engedelmeskedem.

De várj!

Mielőtt bármi, – még a fekete. 

A fekete nem háttér. A fekete az ANYAMÉH, a fekete hely, ahonnan minden elő fog mászni,  fekete a csend, csend a sikoltozás előtt.  Fekete maga, a néző retinája.....