Az emberiségnek voltak nagy pillanatai! Kezdetben kevés, azután egyre több! A paradigma váltások felül írták az addigi világot, ahova nem volt többé visszatérés.

Az új szorongással jár, de nem mindenkinek és nem feltétlenül. Van, aki élvezi  kihívásokat és van aki utálja…

Ez általánosság! 

Elég kicsit közelről megvizsgálni, belekérdezni és lehullik az álarc, az „álltalános” bölcsnek álcázza magát, mivel többnyire igaz. A baj, hogy nem vagyok álltalános, aki annak akar látni, -intézményesen,- elmehet a …. A nagy történetiségben tele vagyok egyedi összetettséggel, mert van hogy valami kéjt okoz, ami sok más szinten romból, és ebből rohadt nagy viták adódhatnak…

Amire azt mondják: „endorfin”, az sokszor annak az, akinek érdeke fűződik hozzá….  Semmiféle "értő" nem hiteles, ameddig nincsen saját tapasztalatom, és így vagy tudomásul veszem a történetiség nagy paradigmáit, vele menetelek, de sokszor generált, politikai latrina az egész.

Bishop elmondta  posztmodern nézőpontot, hogy nem nézőpont van, hanem nézőpontok, mintázat van, és azon belül jó sok ismétlődés.

Az „Atlas” című újkeletű film, bármennyire sok megelöző  film film összegzése, élvezetes. Na jó,  nézés közben nem volt endorfin kéj, de az üzenetek érthetőek.: Rettegünk, hogy mi magunk csináljuk azt, hogy egy pillanat alatt „neandervölgyivé” változhatunk, és akkor az menthet meg, -amitől félünk,- az átellenes vágy, a „baráti” mesterséges intelligencia. Hmm...

 Nem tudom!? 

Az 1900-as években New York főutcáján,  sok lovaskocsi között akadt egy autómobil, tizenöt évvel később, az egész megfordult, a megnézett fotón, akadt autók között egyetlen ló vontatta jármű.

Szakértők úgy gondolják, az AI  tíz év múlva meghaladja az emberiség kollektív intelligenciáját, így nem csoda az „Atlas” cím választása!

 Nem lenne okos, bár nagyon „szakértői”-nek tünne, ha most összelapátolnám, hogyan is működik ez a viszonylag új digitális eszköz. Nem vagyok informatikus, nem lennék nagyon hiteles, így inkább rátérek  személyes élményekre, tapasztalatokra.

Mutattuk már az „Atlas” mesterséges intelligenciájának absztrakt holografikus „testi vagy inkább lelki (?!)” megjelenítését, és gyanítom ez sem a semmiből jött elő.

Ismeretterjesztő előadás nyomán, elkezdtem olyan internetes oldalakat keresni, ahol  mesterséges intelligenciával, szöveggel lehet képeket generálni. Sok oldalra beregisztráltam, ám volt ami nem az én anyagi erőmhöz mérte magát, vagy annyira szakmai felülettel rendelkezett, hogy gyenge nyelvtudásom miatt (is) szóba sem jöhetett.

Azután akadt magyarul is értő „értelem”, és meglepetésemre a generálási idő alatti folyamat ábrán, ami téglalapok rendszere, egy fényamőba úszkált, mutatva, hogy valami valamit csinál.

Nem lehetett nem észre venni analógiát.

Analógiás értelemben számomra  festés meditatív állapot. Festés közben kép és érzelmi értelem van, olyan mögöttes képzet, amit ki kell bontani. ( Tudatos sarokba állítva!)

Amikor szürrealizmussal kezdtem foglalkozni, adódott  kérdés, hogyan férjek hozzá  tudatalattihoz?! 

Ha nem alkohol, drog akkor meditáció!

Mantra meditációval kezdtem. Anélkül, hogy leírnám részleteket, a belső szellemi térben meg kellett jeleníteni  mantra fényfelhőcske képzetét, ami ide-oda úszott és energiával töltötte fel, tisztította  belső energetikai teret, belső világot, ma azt mondanám (külső-belső)aurát.

Magától csinált valamit, ami nyomán később megjelent  imagináció, feltisztult  álomélet és végső soron intelligens szimbólumokkal telt fel a festészet….