A kozmológia kérdéseivel, már a görög milétoszi iskola is foglalkozott. A görögök bizonyos keretek között megengedték a szabad gondolkodást (spekulációt), és egy feltett kérdésre -fő vesztés terhe mellett, nem az volt a kötelező válasz: Azért van úgy, mert az istenek úgy akarják!

A milétoszi iskolát Thálész alapította, és már ő feltette a kérdést, miből jött létre a világ?! Bevezeti az „őselv” fogalmát, az ősanyagét, amiből minden keletkezett. Nála ez az „arché” a víz.

Anaximenész a levegő elemet helyezi előre, amiből sűrűsödéssel, ritkulással keletkezett a többi anyag. Ritkulással a tűz, sűrűsödéssel a víz és a levegő.

Az „arché” elv azután végig vonul a középkori misztikán. Hat a mai napig, és az álomfejtés analógiái között is jelentős helyet foglal el.

Miután kimutattuk az emberek késztetései között az őselemek jelenlétét, azt hogy min keresztül törekszik az egész megélésére, szemlélésére, vagy mi az alapja -öntudatlanul is,- tevékenységének, nagy biztonsággal megállapíthatjuk, hogy Bruegel eseti alapon és az egész kép jelentésmintázatába is beépítette az „arche” világmagyarázatot.

 

Bruegel kívülről nézi és ezért mélyére lát saját európai kultúrájának.

 

„Elhúzható falú ház” mélyén alul egy oltáron a feszület, vele szemben egy nap alakú tárgy és az üres gyertyatartok között egy stilizált templomtorony látható. Az oltár elött bölcső kisdeddel, a bejárathoz közel pedig babákkal játszó lányok.

 

 

A kereszt itt az újjászületés elvont analógiája, amivel szemben a sugárzó kör a teljesség, az Isten univerzalitását kifejező  absztrakció szimbóluma.

 

Az újjászületés a természetből hozott alapvetés, az a tény, hogy a biológiai tovább élés kiemelt ösztön-prioritása az „anyaság”, a szellemi túlélésé, a halhatatlanságé pedig a hit, az ember égfelé törekvése. (templomtorony.)  

 

A kerítésnél beforduló esküvői menet célja a nász, a gyermeknemzés, elvont, misztikus értelemben pedig az „alkímiai menyegző”, a férfi és női princípium egybeolvadása.

Nem véletlen, hogy az „elhúzott falú ház” vonalában,  felfele városból kivezető út perspektíváját egy tényleges, kékbe ködlő templomtorony zárja le, ami az ember felfele törekvésének, szellembe emelkedésének (levegőbe) architektuális kifejeződése.