Madarakon túl ott a hegy, amiről művészettörténészek azt írtak, nem jellemző Németalföldre. Rendben van. Ezen túl ment az a szakértő, aki utalt arra, hogy Bruegel kétszer is átkelt az Alpokon, és magába itta  szirtek látványát…

Ez a magyarázat nekem kicsit kevés. Tudom, ahogyan az álomban, úgy festményen is, minden elem fontos, mondhatni: mágikus jelentőséggel bír.

Nekem mindjárt az ugrott be, Bruegel amolyan pre-Hemigway, és ez a festmény kísértetiesen a „Kilimandzsáró hava”  rugójára jár…

Közelítsünk körkörösen!

Amikor azt álmodom, hogy felmegyek egy hegyre, az szellemi értelemben nehéz munkát jelent. A nehéz munka eredménye,  megnyíló panoráma, a felülről való rálátás.

 

Mítoszok szerint, istenek a hegyeken élnek. 

A görögök úgy gondolták,  társadalmi mozgások paralel történnek azzal, amit  istenek az Olimposzon művelnek. Ha veszekednek éppen, jőn a háború...

Ennyi elég is! Nézzük Hemingway könyvét, ami  idézettel kezdődik, és amit az író egy újságcikkből vett.

„A Kilimandzsáró 19710 láb magas, hóborította hegy, úgy mondják, a legmagasabb Afrikában. Nyugati csúcsát maszái néven »Ngaje Ngai«-nak, az »Isten házá«-nak hívják. Közel a nyugati csúcshoz egy leopárd aszott, megfagyott tetemére bukkantak. Senki sem tudta megmagyarázni, mit keresett a leopárd ilyen magasan...?”

Egy híres író (Harry) és vadász sebesülten fekszik Afrikában. A vízilovak tömeges úszó vonulását akarta közelebbről lefényképezni, amikor megtörtént a tragikus baleset. Addig, amíg a betegszállító repülőgépre vár, emlékezetében leperegnek életének legfontosabb eseményei. A halál közelségében megérinti és megérti a leopárd rejtélyét, miért is fekszik több ezer méter magasban, megfagyva a Kilimandzsáró tetején. Az Éghez oly közel…

Hogy felidézzem a történetet, megnéztem újra a  filmet.

Harry az apjával beszél.  Író akar lenni, mégpedig jó író. Az apa szerint  ösztöneit kell követnie. Az élet olyan, mint a vadászat… Megpillantjuk a nyomot a nyomot, és tudjuk ez az, érdemes követni…

Harry megtalálja a szerelmet Párizsban. Elviszi a nőt Afrikába, aki ott megtudja, hogy terhes, de ez a kedvesét visszafogná az élményt szerző kalandozásban. 

 Család, a gyerekek nem engedik meg a szabad életmódot, és  szakítanak.

Vége a boldog időszaknak. Kiderül, megírható kalandok ide vagy oda, főhősünk nyomot vesztett.

Ekkor kapja apjától a „leopárd” rejtvényt. Azt mondja, ö sem tudja a megfejtést, de ha rátalál, bizonyosan megmenekül!

Végül  francia kocsma ismerős csaposa fogalmazza meg: A leopárd éhes és követ egy nyomot, ami felfele visz a hegyre. Lassan eltűnnek  fák,  bokrok! Mire eléri a fagyhatárt, már nem érzi a szagot, eltűnt a nyom, de késő visszafordulni…

Harry az író, vissza megy Afrikába, mivel úgy gondolja ott tévedt el az élete. Ott szerzi  az üszkösödő sebet.

A mentőrepülő végül megérkezik, és a pilóta felszáll Harryvel, de irányt váltanak, és nem a legközelebbi város felé tartanak: „ott, előttük, mindent betöltve, szélesen, mint a világ, hatalmasan, magasan és a napsütésben hihetetlenül fehéren emelkedett a Kilimandzsáró négyszögletes csúcsa. S akkor már tudta, hogy odamennek.” De Ambrose Bierce híres Bagoly-folyóját idézve Hemingway is kicselezi az olvasót: kiderül, hogy ez a végső vízió már a halálon túlról jött, a valóságban ekkorra az író már belehalt a sérüléseibe.