„A hazai gyakorlatnak megfelelően a Velencei Biennále nemzeti biztosa, dr. Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója idén is nyílt pályázat útján, szakmai zsűri döntése alapján választotta ki a jövő évben sorra kerülő 60. Velencei Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonjának kurátorát és kiállítását. A zsűri a kilenc pályázat közül Kopeczky Róna kurátor és Nemes Márton festőművész Techno Zen című pályázatát nyilvánította a pályázat nyertesének.”
Elhatároztam, hogy aktuális esemény híreivel kötöm össze bejegyzéseimet. Ezen már régebben is gondolkodtam, akkor amikor Márai naplóit olvastam.
Márai úgy volt benne történeti jelenében, -ami nekünk már a múlt, - hogy intelligens és személyes narrációi olvasóinak lehetővé teszik az időutazást. Lénye, a helyszín és adott korszak olyan szövetmintázatai rajzolnak horizontot, amiről nekünk is van fogalmunk. Azért van fogalmunk, mert már éltünk akkor, vagy szüleink közvetítették teljes valójukkal, olvastunk és láttunk filmeket, így amit Márai ír, világnézeti kiegészítés lesz, tanúságtétel arról, ami eltűnt, de azért közel sem egészen.
Az ötlet és inspiráció függőben maradt. Azért maradt függőben mivel a Márai jelenség integrációját nem lehet felülmúlni, ahhoz meg kevés vagyok, hogy eredeti irodalmi megoldásokat találjak, miközben festészet dimenziókapuit kellene kinyitni.
Ekkor jött Benedek Ágota műve és az a címe: „ rumbarumbamm egy kibaszott karanténnapló”-
Már említettem, hogy olvasni kezdtem.
Mindennapot úgy vezet fel, hogy hány fertőzött van, hányan haltak meg Magyarországon és éppen mit csinál Orbán Viktor, - teszem azt, körülményekre hivatkozva megszavazza a rendeleti kormányzást.
Ami ezután következik, az nagyon intim, szinte brutálisan intim leírása zörejszerű napi teszem-vészemnek, női testben létezés organikus zavarainak. Leírások annyira egyszerűek, nem túl bonyolítottak, hogy nekem az „anti-Márai napló” villant be. Azt, hogy az és nem az, nem is olyan egyszerű megfogalmazni.
(Benedek Ágota)