Guillermo Lorca

Lorca festészete nagyon tetszik. Régen már valahol, végig elemeztem a képeit. Érdekes dolog, hogy a tudattalan tartalmaz egy kollektív tudattalan részt, amely nyilván  felszíni, tudatos világból leszűrődő  kép és szituáció analógiák álomnyelvbe fordulása. Nyilván létezik teljesen egyéni szimbolizáció is, ám amikor valaki nem ismeri az álomnyelvet, de közel van mélyebb önmagához, akkor spontán módon is kifejezi belső viszonyulásait. Úgy fejezi ki, hogy talán nincs is tudatába, hogy amit projektnál az komplex összetettségében is fordítható.

Lorca egy időben cukros édességek közé rakta a kislányokat, ami közismerten szeretet hiányra utal, de a szereplőkhöz is hozzáasszociáljuk, és felidézi a gyermekkor süteményes, tortás varázsvilágát is.

Lejjebb az erdő a tudattalan, eleve a mély-tudat felé tett utalás. Gondoljunk Dantéra, aki önmagában találta meg a pokol és mennyország bejáratát.

Alul egy szarvast látunk. Az állatok ösztönök, a vadállatok a domesztikálhatatlan kreatív erő.

Az alábbi képen a fuldoklás azt jelenti, hogy a kislány természete nem jut elég tudatos energiához, ugyanakkor az öt figyelő szarvas pedig erős tudatos centrum. Ebben az esetben  kislány egy éretlen, felnevelésre váró női potenciál, akinek erős szellemi kiegyenlítésre lenne szüksége, és ennyiben ez a kép nyitott.... Lorcáról is vallhat a kép. Mint tudjuk, tilos a látottakat átvinni festőre, mivel -gyanítom is, Lorca tudatos szürrealista,- és egy problémával kívülállóként is foglalkozhat. A szarvas ebben az esetben egy nemes belső-kívülállást is kifejezhet. 

 

Acteon,  130 x 270 cm., 2017

Ma állványra került a vászon, neki fogok a nagyméretű motorosképnek. Nem is tudom mit képzeltem?!

Két menetben találtam ki a festmény témát. Előbb a motort elláttam gesztusokkal, ami képet belső képpé teszi, ugyanakkor a sebességet is kifejezi. Ezután következett a háttér, a páratömeg, vagy havas fröccsenés, ami megbontja a sztráda fényeit, és sziluetté egyszerűsíti az útmenti látványt, olyannyira, hogy nem tudni pontosan mi az, ami a kép első síkjába került. 

Több oknál fogva azt képzeltem,  nagy-motor megfestéséhez léteufória kapcsolódik, olyasmi amitől azt érezzük, száguld velünk az élet...

Nem ez történt. Áloméletem némi cinizmussal reagált. 

Az autó ugyan megfeleltethető motornak, de a hátsó utastér ki volt tömve papírral. Azon gondolkoztam, hogyan fogom kivakarni onnan az egybeáztatott tömeget. Ez valami olyasmit jelent, hogy az elvárásaim nem válnak valóra...

Ez egy kicsit olyasmi, mint Lorca fenti képtartalma....